2016-ben egy igen rossz szakításon voltam túl, viszont valóra vált az álmom, és el tudtam utazni az Amerikai Egyesült Államokba. Azonban ez egy új helyzet volt számomra, hiszen egyedül kellett repülnöm a világ másik végére. Fél éven át gyűjtöttem arra, hogy egyedül megcsináljam a floridai utat, amit anno a volt párommal terveztünk.
Már mindent elterveztem, mit nézünk meg, milyen programokra megyünk el, mely városokat látogatjuk meg, hogy ízelítőt kapjunk Floridából. De akkor jött a kopp – 2015 novemberére terveztük az utat, de az akkori barátom közölte, hogy neki erre nincs pénze, valószínűleg ennek az volt a háttere, hogy már szakítani akart velem.
Annyira elkeseredett voltam, hogy még a „mi lenne, ha”-tól való félelem sem tudott megállítani.
Egyszerűen a szülinapomra koncentráltam, hogy megérdemlem, hogy boldog legyek.
Mivel az volt az álmom, hogy egyszer eljutok az Egyesült Államokba, itt volt a lehetőség, és meg kellett csinálnom, EGYEDÜL.
4,5 hónap volt a szülinapomig, és minden megváltozott. Egyedül kell utaznom, hol fogok megszállni, egyedül túl sok pénz lenne a hotel, hogy fogom körbejárni Floridát – ezek a kérdések motoszkáltak a fejemben.
2,5 hónapig keresgéltem a jegyeket, tudtam, hogy nagyon olcsón kell megvennem, mert másképp nem marad költőpénzem, anno a Bravoflyon foglaltam le az utamat, az akkori árakhoz képest szinte féláron, de cserébe egy éjszakát Rómában kellett töltenem, majd hajnalban Isztambulba utaztam, és onnan 10 órát repültem Miamiba.
Ekkor már a képzelőerőm is beindult. Ha már ott vagyok, valahogy át kellene jutnom a Bahamákra. Tudtam, hogy repülővel drága lenne, így elkezdtem hajóutakat keresni.
Pár hét keresgélés után megtaláltam a Balearia útját, Fort Lauderdale-ből a Grand Bahamákra, és mindezt 100 dollárért oda-vissza. Ugrálni tudtam volna örömömben, hiszen pont a 36. szülinapomon sikerült elutaznom a Bahamákra.
Amit tudtam, hogy ezzel az úttal megtalálom a „függetlenségemet” és a „hitemet önmagamban”.
Megcsináltam, és ezt még számos út követte egyedül, majd 2021-től, a válásom után, ugyanígy erőre kaptam, és a kisfiammal babakocsival indultunk el világot látni.
Ha szeretnéd megtenni az első egyéni utazásodat, de elakadtál a „mi lenne, ha” szakaszában, íme két jó tanács.
1. CSINÁLD! FÉLSZ? TERVEZZ MEG MINDENT!
Minden javítható, ha esetleg kudarcot vallasz, akkor a kudarcot használd majd a fejlődésedre.
2. EMLÉKEZZ RÁ, SENKI NEM JÖN, HOGY MEGMENTSEN.
Csak te vagy! Te vagy a felelős a saját boldogságodért!
Viszont ne feledd, a boldogságod nem mástól függ, hanem magadban kell azt megtalálnod!
Ezért is nagyon jó, ha az ember egyedül indul útnak a gondolataival, a félelmeivel, és hazatérve mindezt a boldogság és az önbizalom váltja majd fel.
Az utazásom a vártnál is jobban sikerült, pedig volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy ha ingyen jegyet kapna, akkor sem menne Amerikába egyedül. Nem mondom, hogy nem féltem az ismeretlentől, de belevágtam.
Mivel egyedül kellett volna fizetnem a hoteleket, ezért a célom elérése érdekében hoztam egy olyan radikális döntést, hogy ingyenes magánszállásokon szállok meg (Couchsurfing).
Nagy dolog volt ez számomra, hiszen mindig apartmanokban és hotelekben szálltam meg, de most az álmaim elérése volt a cél. Tudtam, hogy a régi elvárásaimból valamit fel kell adnom, hogy elérjem az álmom.
Új dolgot kellett kipróbálnom, amitől sok ember fél. Én talán azért nem féltem, mert hajtott a vágy, hogy lássam Floridát, és az egyik kedves barátnőm még adott egy jó nagy összeget, hogy ha bármi bajom lenne, akkor legalább anyagi biztonságban legyek. Nagyon megható volt, hogy ennyire „gondoskodott” rólam, hiszen az esetleges bajtól is meg akart védeni.
Elindultam, EGYEDÜL!
Az első kellemes csalódásom Rómában volt, ahol egy couchsurfinges srác velem töltött pár órát a megérkezésem után, megmutatott pár helyet, és utána már csak aludnom kellett, és hajnalban mehettem a reptérre.
Isztambulban is simán ment az átszállásom, és életemben először ülhettem 3×3 üléses gépen.
Miamiba megérkezve fellélegeztem, hogy még élek, túl vagyok a 10 órás repülésen, és itt vagyok a lehetőségek országában.
Az első dolgom az volt, hogy taxit fogjak, megadtam a hostel címét, ahol 3 napot töltöttem. Korábban koedukált termet foglaltam le, de az élet kiszámíthatatlan, és nekünk alkalmazkodnunk kell az új helyzetekhez. Kiderült, hogy már csak egy 10 ágyas teremben van hely, ahol 9 fiú már bent van. Más nő lehet, hogy ettől boldog lett volna, hogy húúúh, 9 pasival lesz egy fedél alatt. Hát én nagyot néztem, hogy tessék, alig szálltam le a gépről, már jönnek a megpróbáltatások.
36 évesen ott voltam a 18–27 éves srácok között, akik a világ különböző országaiból jöttek az Ultrasound fesztiválra.
Megjegyzem, életem egyik legszuperebb élménye volt, olyan jól elvoltunk egymással. Egyetlen lányként, egyedül megkaptam az egyik fürdőszobát, és ők kilencen jártak a másikba. Napközben szervezett túrákon vettem részt, így alig voltam a szálláson.
Egy amerikai couchsurfinges férfi ingyen elvitt autóval Miamiból Fort Lauderdale-be, ott már csak egy 4 ágyas teremben szálltam meg 2 napig.
Ezután jött az újabb probléma, a taxis rossz helyen tett ki, ezért a Tampába menő busz előttem ment el, így vonattal kellett 5 órát utaznom, hogy az első amerikai hostomnál megszálljak.
Tampába érve a hostom már várt a nagy dzsipjével, katonai ruhában (hivatásos katona volt) az állomáson, úgy megölelgetett, mintha mindig is ismert volna, pedig indulás előtt csak pár héttel korábban kezdtünk el beszélgetni.
Mivel éjszaka dolgozott, nappal megmutatta Tampát, és életem legjobb fotóit készítette rólam. Éjszaka az Ő nagy, „king size” ágyában aludhattam, hiába mondtam, hogy jó nekem a kanapé is.
Pár nap múlva visszatértem Fort Lauderdale-be, ahonnan a hajó indult. A Bahamákra utazva a beszállásnál a könnyem kicsordult, amikor a hölgy megköszöntött, látva a születési dátumomat az útlevelemben. Az jutott eszembe, hogy nekem most itt nem egyedül kellene lennem. De már mindegy volt. Erre vágytam, itt lehetek, és hálát kell adnom ezért az égieknek!
A hajón direkt egy félreeső helyre ültem, ahol a gondolataimba akartam merülni, de mi lett a vége… egy fiatal, szingli argentin lány mindent megtett, hogy szóra bírjon, akármilyen mufurc is voltam.
Ő is egyedül utazott, így megbeszéltük, hogy akkor az egész napot együtt töltjük, mert mind a ketten csak 1 napra mentünk a Bahamákra.
Amikor kiderült, hogy nekem ez a szülinapi meglepim magamnak, akkor nem lehetett Őt visszatartani, és vett nekem egy hajójegyet, hogy elmenjünk egy 1 órás hajókázásra és megnézzük a hírességek villáit. Megjegyzem, a jegy ára már akkor is 70 dollár volt – és ez a lány kifizette egy „idegennek”, nekem, hogy boldoggá tegyen vele.
Ez a lány, Janina, azóta is a barátnőm, tartjuk a kapcsolatot, és az a tervünk, hogy legközelebb a gyermekeinkkel együtt fogunk találkozni valahol a nagyvilágban, a katona sráccal pedig hetente többször is chatelünk vagy videón beszélünk. Többször újra meginvitált az Egyesült Államokba.
Mi ennek a sztorinak a tanulsága?
- Ha nem küzdjük le a félelmeinket, a legboldogabb percekben sem lehet részünk.
- Ne féljünk az ismeretlentől, sokszor a legszuperebb élményekben lesz részünk, ha belevágunk.
- Sokszor idegen emberekből lesznek a legjobb barátok, az argentin lány és az amerikai katona srác azóta is jó barátom.
- Az emberek ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, pl. hotelben való megszállás, nekem erre nem volt pénzem, ezt el kellett engednem, de az álmom mégis valóra vált, és még bónusznak kaptam két jó barátot is.
- Ne befolyásoljon minket mások véleménye, sokszor az a saját félelmük kivetítése a másikra, vagy éppen irigyek ránk, hogy mi meg merünk tenni valami olyat, amit ők nem mernének.
- Az élet kiszámíthatatlan, nekem is voltak kint buktatóim (9 fiúval hálni, elment a buszom nélkülem), ennek ellenére ennyi év után is életem legnagyobb élményének tartom, mivel a sok kellemes élmény felülmúlta a pár bosszantó dolgot.
Sose add fel az álmaidat – merd megvalósítani őket!
